Kezdetben a kutyát nem házi kedvencként tartották, hanem munka miatt használták. A kozmetikai beavatkozások ezt segítették elő. A pásztor a birkák nyírásával egy időben a terelőkutya szőrét is megnyírta. Hasonló módon a vadászkutyák szőrét is rendben kellett tartani, mivel így nem akadt bele a növényzetbe. Nem számított a forma és a fazon, egyedül csak funkciója volt.

Házi kedvencként néhány kutyafajtát az 15. században kezdtek tartani. Ilyenkor kezdett elterjedni a szőrápolás, fazonra nyírás. A nyírást legtöbbször a lovászmesterek végezték, azonban még nem álltak rendelkezésükre speciálisan erre kialakított kozmetikai eszközök, így a haszonállatoknál használt szerszámokkal dolgoztak.

A 20. század elején vált foglalkozássá a kutyák ápolása, kozmetikázása. A ma ismert kutyakozmetikus foglalkozás így alakult ki lassan a tenyésztő szakemberekből.  A fazon divatok időről időre változtak és egy jó szakember mindig naprakész volt. Napjaink szakemberei is folyamatosan nyomon követik az aktuális divatot.

A jó kutyakozmetikus nem csak szakmailag profi, hanem türelmes, barátságos és jól bánik az állatokkal!